Gibraltár (Gibraltar)
A terület neve ennek arab megnevezéséből, a Dzsabal Tárikból (جبل طارق – Ţāriq hegye) származik. Ez a földrajzi alakzatra és a berber omajjád tábornokra, Tárik ibn Zijádra utal, aki 711-ben itt partra szállva megkezdte Hispania meghódítását.
Gibraltár szuverenitása a brit–spanyol diplomáciai kapcsolatok egyik legfontosabb kérdése. Jelentőségét nagyrészt fekvésének köszönheti, a Földközi-tenger „kijáratának” ellenőrzése esetenként stratégiai fontosságot kaphat.
1973-tól a Brexitig az Egyesült Királyság révén az Európai Unió része volt, de a királyság kiválása után a schengeni övezet része maradt.
Gibraltár voltaképpen egy 425 m magas, 1250 m széles mészkőszirt, a Gibraltár-szikla, talán Héraklész oszlopainak egyike. Az ókori elképzelést valószínűleg az európai Gibraltár és az Észak-Afrikai Ceuta égnek meredő sziklafalai inspirálták. Észak és kelet felé meredek sziklák határolják. A szárazfölddel keskeny földnyelv köti össze, amely helyenként még az 1 km szélességet sem éri el. A nyugati oldal laposabb, itt helyezkedik el az angolok hadi és kereskedelmi kikötője. A kis méretekre jellemző, hogy a közúti forgalomnak szintbeli kereszteződése (!) van a repülőtérrel – gépkocsikkal a repülőgépek számára elsőbbséget kell adni.
Gibraltár teljes egészében az európai kontinens területén van, Spanyolországtól körülvéve, az afrikai földrésztől a Gibraltári-szoros választja el. A szoros túlpartján, Gibraltárral szemben szintén egy idegen ellenőrzés alatt álló terület van, Marokkóba ékelődve, a Spanyolország autonóm tartományát képező és 14 km távolságra fekvő Ceuta.